Prológus - 00. Fejezet - A Válogató Előtt Pár Órával

Kedves olvasó!

Nagyon örülök, hogy itt jársz a blogon. :)

Köszönöm! Remélem tetszeni fog a történet, végül is ez egy olyan sztori,

Amelyben egy lány bekerül egy tehetségkutatóba, 

És énekel, mert tehetséges.

Ez megmondtam! :)

Puszi:

R.

Prológus

Avagy...

A Válogató Előtt Pár Órával

 - Mira! - ugrott rám a húgom.

 - Mi a baj, Betti? - nyüszítettem.

 - Ma van a válogató! 

 - Mi? Milyen váloga... - haraptam el a mondat végét.  A fenébe!

         Kiugrottam az ágyból, előkaptam a kedvenc fehérneműm, majd elrohantam zuhanyozni. Siettem. Amint kész lettem, megmostam a fogam, és megfésülködtem. Egy halovány sminket leheltem magamra (szájfény, szempillaspirál és egy kis szemceruza), majd rohantam is felöltözni.

 - Te még mindig itt vagy? - torpantam meg a fürdőajtóban. Betti az ágyamon feküdve nyomkodta a tabletem. Persze, az enyémet. Neki van.. Babaháza. Ezentúl  én is azzal fogok játszani. Nem, nem fogok, mert nem vagyok hétéves. 
 - Kimennél? - böktem az ajtó fele.
 - Miért? Menj ki te! - szólt vissza.
 - Bocs, de ez az én szobám. - érveltem. - És a nővéred vagyok, szóval kimész és bejezed ezt a visszapofázást!
 - Vihetem? - kérdezte. Ezek után?! Azért ne már...
 - Vidd... - de ha nem adom oda, sírni fog....
    Végre kiment! Átöltözhetek nyugalomba? Nem... Ilyenkor nem szeretem a húgom. Van amikor kis cuki, puszit ad, megosztja velem a chipsét, tudunk együtt hülyülni (nem vicc, korához képest nagyon jó fej!), de van amikor rájön az öt perc, és visszapofázik, nyávog, verekedik.
Jobb volt mikor nem tudott még beszélni.

Outfit a válogatóra

         Felvettem egy fehér trikót, egy fekete farmerral, egy balerinacipővel, kiegészítőként felraktam egy nyakláncot egy karórával. Kisminkeltem magam, majd lerohantam a konyhába. Anya már készítette a palacsintát, az asztalon pedig volt hozzá nutella, lekvár és kakaó. Kiadós reggeli. 

- Jajj Mira! - üdvözölt anya mikor meglátott. - Had öleljelek meg!

        Hát... A családom nagyon másképp élik meg ezt a "tehetségkutatóba megyek, lehet híres leszek" korszakot. Én csak annyit látok ebből, hogy mindenki könnybe lábadt szemmel néz rám itthon, én meg csak gyakoroljak.

- Anya. Ez csak egy válogató! - mondtam.

- De Mira! Tizenhét évesen ez nem kis dolog. Előtted az élet. - tárta szét a karját. - Sikeres lehetsz.

- És akkor nekem nem kell dolgoznom, mert el fogsz tartani.... - gondolkozott hangosan Betti. 

        Mindketten furán néztünk a húgomra. Felvontam a szemöldököm, majd megráztam a fejem. Valamiről biztos lemaradtam. Anya és én még érveltünk és ellenérveltünk egy sort, majd megettem két palacsintát. Más reggelen biztos megettem volna többet, de a második pala után tudatosult teljesen bennem, hogy ma tényleg válogató.

- Palmira, jól vagy? 

- Igen, csak... Elégvolt. Köszönöm. - toltam el a tányérom.

        Felálltam, majd írtam egy sms-t Dórának, a legjobb barátnőmnek. 

Én : " Bepánikoltam! Mi van, ha nem jutok be? Mások biztos jobbak nálam... El se megyek! "

          Dóri : " Öt perc és ott vagyok! Te jobb vagy mindenkinél... Nyugi! "

           És tényleg. Dóri hamar itt volt, megölelt, és megnyugtatott. Ő tényleg segített.Megértett. Egyszerűen Ő volt az egyetlen aki átérezte, mi a baj, miért vagyok holt sápadt, miért golf labda méretű a gyomrom. Ennyi.

- És mivel indulsz? - kérdezte.

- Kocsival? - kérdeztem vissza.

- Nem úúúgy! - nevetett, majd beleboxolt a fájós vállamba. - Milyen dalt fogsz énekelni?

- Jaa! Avicii - The Days, de Jasmine Thompson változatban.. - feleltem.

          Még egy picit beszélgettünk, majd anya bekopogott, hogy indulnom kell. Azaz.. Indulnunk. Mivel itt volt Dóri is, megkértem jöjjön velem, anya ugye alap, és mivel szombat volt, Lili meg még csak másodikas nem lehet egyedül hagyni. Apa meg... valahol kint Amerikában nyomul. Nehéz lenne onnan két perc alatt haza utazni, hogy vigyázzon a lányára. 

Szóval. Elindultunk....

Az első fejezet...

HAMAROSAN!